A műhelyvezető két karnagy egymással egyenlő arányban megosztva, egymást segítve tartják a műhelyt. Közösen alakítják ki a műsort és felváltva tanítják be, illetve vezénylik majd a műveket. 

A bizánci zenét hagyományosan a Görög Ortodox Egyház zenéjeként tartják számon. Ám ez nem csupán görög zenét jelent; a világ minden ortodox templomában ugyanezek a dallamok szólnak.

Műhelyünkben elsősorban az egyszólamű bizánci zene hangzására fektetünk hangsúlyt. Mondják, hogy a bizánci zene a „lágy szellő fuvallatához” hasonlatos, amint az az Ótestamentumi jelenetben megjelent. Ezt a hangzást keressük ebben a műhelyben, a szeretettel csordultig teli szív hangját, az érzékeny lélek hangját; egy tiszta, lágy és csiszolt hangot, amely egy gyönyörű, igazi érzelmekkel teli világba repít minket. Mi, az előadók, pedig saját lelkünket kínáljuk, hogy a bizánci zene igaz valójában megjelenhessen.

A munka során görög népzenével is megismerkedünk. Szándékaink szerint műhelyünk résztvevői és közönségünk, ha ízelítőt kap a bizánci zene mélységeiből, érezni fogják a zenében megbúvó érzékeny világot, azt a különleges párbeszédet, amely az előadó és hallgatója között zajlik, az érzelmek dialógusát, ahol a szívek és lelkek beszélnek.